Visszavonhatatlanul legenda lett, aki még harmincévnyi karrier után is tud újat mutatni. Madonna most épp filmet rendezett – exférjei legfeljebb tanácsokkal segítették.

Évtizedek óta beszélnek róla. Hogy kibírhatatlan főnök, hisztis sztár és követelőző kuncsaft. Mindig az volt a gyanúm, hogy ezek a vádak csak árnyékból érvényesek. Mert az utca napos oldalán Madonna maximalista főnök, öntudatos sztár és tökéletes szolgáltatást elváró nő, aki ennek a győztes kombinációnak köszönheti, hogy harminc éve uralkodik. Mindenki más, aki azóta színre lépett, és vitte valamire (beleértve Lady Gagát is), az ő marketingzsenijéből táplálkozik, és az ő trükkjeivel operál. A 80-as évek eleje óta Madonna percenként újult meg a koncertszínpadon, mert ő az egész világot be akarta lakni, nem csupán a televízió uralta nappalit. Zenét szerzett, szöveget és könyvet írt, divatot tervezett és diktált, sőt a kritikusai szerint ő maga a divat, emellett pukkasztott polgárt, életstílust teremtett, nem mellesleg kiharcolta magának Evitát (a szerepet nem kisebb sztárok elől halászta el, mint Meryl Streep vagy Michelle Pfeiffer). Hollywood mégis és még mindig sanda szemmel nézi, valahányszor a film környékére merészkedik, és mindig ízekre szedi, bármivel is áll elő. Most is ez történt. Madonnát felvillanyozta Wallis Simpson és VIII. Eduárd herceg szerelme. Összehozta a filmhez szükséges pénzt, megtalálta az ideális női főszereplőt, és saját rendezésében látványos, érzékeny történetet tálalt a szerelem erejéről és a női önbizalomról.

A szakértők persze szokás szerint legyintettek. De Madonna megint felülemelkedett rajtuk azzal, hogy az utca árnyas oldalán ugyanolyan emelt fővel sétál, mint amikor süt rá a nap. Becsülettel szembenézett az összes kételkedővel a velencei és a torontói filmfesztiválon is, és széles mosollyal az arcán ült le a Marie Claire-rel ennek az interjúnak a kedvéért, hogy az új filmjéről beszélgessünk. Tűzpiros rúzs, tűzpiros blúz, fekete ceruzaszoknya és fekete tűsarkú – isten áldja Yves Saint Laurent-t… Madonna karperecét is Párizsban álmodta meg a Cartier, csakúgy, mint a retiküljét a Givenchy. A nyakláncát Los Angelesben tervezte jó barátja, Neil Lane, a világhírű ékszerész, aki Madonna filmjének két kezdőbetűjét véste a medálra: W. E., vagyis Wallis és Eduárd.

 
Mennyire érzed a bőrödön, hogy a világ beskatulyázott?

Ha így is van, soha nem vettem tudomásul. Mindenki azt gondol, amit akar. És az sem érdekel, hogy mindenki jobban tudja, mit kellene vagy nem kellene csinálnom. Nekem soha nem mondta senki, hogy bármelyik út le lenne zárva előttem. Onnantól kezdve, hogy Detroitból New Yorkba költöztem, mint táncos, úgy éreztem, hogy minden irányba nyitva áll előttem a kreatív világ. Meg sem fordult a fejemben, hogy énekesnő leszek, és dalokat írok, csak jártam a válogatásokra, és semmire nem mondtam nemet. Mindig mindenre nyitott voltam, pedig képzettségem csak táncból volt. Ha valaki szólt, hogy miért nem megyek el erre vagy arra a válogatásra, hogy meghallgasson egy lemezproducer vagy egy musicalrendező, nem azt mondtam, hogy ó, én csak táncos vagyok, ez nem az én műfajom, hanem azt, hogy persze, miért ne. Így jutottam el odáig, hogy most megrendeztem ezt a filmet, ami tulajdonképpen nem akkora nagy ugrás, mert mindent felölel, amit szeretek.

És ha a szívedre teszed a kezed, még mindig azt válaszolod, hogy táncos vagy?

Igen. Igen.

Mit gondolsz, ki volt az a Wallis Simpson?

Annyit tudtam, hogy VIII. Eduárd király a világ legfontosabb koronáját adta fel ezért a nőért. Papíron izgalmas, de mi van mögötte? Mit tudott ez a nő, hogy ennyire elvarázsolta a királyt? Miért nem tudta Eduárd megtartani a nőt is, a trónt is? Mi akadályozta meg? Miért hozott ekkora áldozatot?

Ki volt ez a nő? Mi volt a titka?

Minél jobban belemerültem a kutatómunkába, annál világosabbá vált, hogy Wallis Simpsont mennyire meghamisította a média. Úgy állították be, mint egy ostoba libát, akit csak a divat, az ékszerek, a luxus és a szórakozás érdekelt. Nem vették tudomásul, hogy valójában egy komplex, izgalmas, gyötrődő és szerelemre éhes, magányos nő volt. Kiderült számomra az is, hogy voltak valódi ambíciói, szeretett volna kitörni abból a ketrecből, amelybe az előző házasságai folytán belekényszerült, önállóságra és függetlenségre vágyott. De azt sem hitte el neki senki, mennyire könyörgött a királynak, hogy ne mondjon le a trónról, sőt még a szakítást is felajánlotta, de Eduárd hajthatatlan volt.
Aztán amikor összeházasodtak, és önkéntes száműzetésbe vonultak, Wallisnak nem adatott meg a lehetőség, hogy megvédje magát. Élete végéig naponta kapott fenyegető és gyűlölködő leveleket, hogy tönkretette a brit birodalmat, közben mosollyal az arcán azt kellett éreztetnie a párjával, hogy neki ő a király. Nem lehetett könnyű, a hatalmas lelkierő mellett feltétel nélkül kellett szeretnie. A leveleiből kiderül, mennyit őrlődött a házasságuk során.

Wallis Simpson és a te életed között magad is elismerted azt a keserves párhuzamot, hogy a világhírű embereket óhatatlanul kikezdi a sajtó, és legtöbbször meghamisítva idézi a róluk szóló információkat.

Attól kezdve, hogy valaki világhírű, nem kíméli a közvélemény. Se Wallis Simpsont, se engem. Egy dimenzióban látnak minket, és minden emberi tulajdonságunktól megfosztanak. Nem tekintenek többé halandónak. Én nem lehetek fáradt, depressziós, kövér, sovány, nem törheti össze a szívemet a szerelem, nem lehetnek ráncaim, és nem mondhatom ki, ami a szívemet nyomja, mert semmi sem marad titokban. Ezt is el akartam mondani ezzel a filmmel.

Mikor bántott a legjobban, hogy félreértettek vagy félremagyaráztak?

Mivel sokszor félreértett és félremagyarázott a sajtó, tudat alatt nyilván az motoszkált bennem, hogy vajon ezt mások hogy élték át és túl. De elsősorban Wallis és Eduárd szerelmét akartam megérteni, a mélységét, a vonzalmuk lényegét. Hogy ilyen tökéletes szerelem tényleg létezik-e, vagy csak a mesében van.

Az ember azt hinné, nem is szerelem volt, hanem megszállottság.

A kettő egymással teljesen ellentétes. Aki szerelmes, adni akar, aki megszállott, kapni. Óriási különbség.

És mi gyógyítja ki a szívedet egy összetört szerelemből?

Az idő. Semmi más, csak az idő.

Ennek köszönhető, hogy most mindkét exférjed segített eligazodni a filmkészítésben?

Ez az utalás tényleg kicsúszott a számon a velencei sajtókonferencián, de az igazság az, hogy nem mutattam meg Seannak (Sean Penn, Madonna első férje – a szerk.) a forgatókönyvet, csak beszéltünk róla, és ő mindig minden kreatív megmozdulásomért lelkesedett. Guynak viszont odaadtam a könyvet, sőt a szinopszist is átrágtuk együtt, és minden ötletemet megosztottam vele, mert láttam, hogy őszintén érdekli ez a sztori. De se Sean, se Guy nem szólt bele abba, hogyan vezessem a történetet. Guy csak technikai dolgokban adott tanácsot, hogy digitálisra forgassak, vagy filmre, vagy hogy kit kérjek fel operatőrnek, ki a legjobb hangmérnök, és hogy mi mindent tudok csinálni az utómunka-stúdióban.
 

(A teljes interjút elolvashatod a Marie Claire decemberi számában.)